Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.
A történet főszereplője az 55 éves kiöregedett brazil szappanoperasztár, Juan Sanchez de la Rosa.
Az író-költő hosszú éveken át írt a Magyar Narancsba: publicisztikákat, jegyzeteket, „egotripeket”. Ezekből idézzünk fel egyet az Ásatás sorozatban!
Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.
Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.
Huszonkilenc évesen kezdett írni, és néhány hónap alatt be is fejezte a Hallgasd a szél dalát! c. kisregényt, amelyért elnyerte a Gunzō irodalmi magazin első könyves szerzőknek járó díját.
A tizenhat éves bolgár fiú úgy készül a találkozásra vér szerinti apjával, mint egy műtétre, amelyen muszáj túlesni.
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
A fülszöveg szerint: „E gyűjteményes kötet: kompozíció. Nem időrendben sorjázza, hanem új egységgé szervezi az eddigi életművet.”
